Információs kártya
A kártya segítségével információkat kereshet a Koreai Kulturális Dobozban.
A kártya segítségével információkat kereshet a Koreai Kulturális Dobozban.
A paravánt szokásosan a szobában állították fel. Használták a szél ellen, valami eltakarására, de dísztárgyként is. A csekgádo paravánt a férfiak tartózkodási helyiségében, a szárángbángban használták díszítésként, és könyveket is beleértve íróeszközök, porcelánok festményei ékesítették. A csekgádo abból a csoszankori eszméből született, miszerint a tanulmányok rendkívül fontos szerepet töltenek be az emberek életében.
Alacsony olvasóasztal, melyet a földön ülve olvasáshoz vagy íráshoz használnak. Általában ennél ülve tanultak, és a szárángbángban volt elhelyezve.
Megszemélyesítve a tanulószoba négy barátjának nevezik az íráshoz használt hagyományos koreai papírt, az íróecsetet, a tintakészítéshez használt tusrudat, és a tintakövet.
Irodaszer, melyre az ecseteket akasztják. A funkciója a vizes ecsetek szárítása és tárolása. Az ecsetet a vízszintes rúdon található szögekre akasztják.
Általában fából vagy fémből készült világítóalkalmatosság, melybe gyertyát szúrtak. Az alátétből kiálló rövid tüskébe szúrják a gyertyát. Továbbá rá van rögzítve egy kis tálka, mely az olvadt gyertyát gyűjti össze, illetve a 'tűz legyezője (hvászan)', mely funkciója a gyertya világosságának a szabályozása és széltől védése.
Yi Seo-gu portréja daru Hyoongbae -val | Koreai Nemzeti Múzeum
A hjungbe a mellkasi és a háti részre rögzített hímzett dísz, melyet a Csoszan korabeli királycsaládok és hivatalnokok viseltek. A hjungbe általában darut vagy tigrist ábrázolt. Az adminisztratív ügyekkel foglalkozó, bölcsészettudományi vizsgát tett tisztviselők (mungván) esetében darvat, a katonai ügyekkel foglalkozó, hadiügyi tisztviselők (mugván) esetében pedig tigrist ábrázoló hímzett díszítést alkalmaztak, így a díszből könnyen meg lehetett különböztetni a rangjukat.
Chusu Kim Jedeok portréja dzsangzágván-nal
A házon belül viselt kalap, melyet csoszan-kori társadalom vezető rétege, az úgynevezett "szádebu" hordott. Hegy-alakot formázott és általában két, vagy három szintesre készítették. Rétegről rétegre természetes hatásúan halmozva minél több rétegből áll, annál bársonyosabb és szebb görbét kelt.
A hagyományos koreai fúvós hangszerek közé tartozik többek között a degüm, dánszó, hjángphiri, és thepjangszó. A degüm hangja tiszta és széles a hangterjedelme, ezért több hangszeres előadás esetén hozzá viszonyítják a többit.
Íjászat (Kim Hong-do) | Koreai Nemzeti Múzeum
A íjászat egy volt azon vizsgák közül, melyen minden jövendőbeli mugvánnak (hadügyekkel foglalkozó tisztviselő) sikeresen át kellett esnie. Rajtuk kívül azonban a szanbik (az erényes tudósok) is gyakorolták az íjászatot, hogy fizikai erőnlétüket, és koncentrációképességüket növeljék.
Szugjedogvan (Yu Sook)
Életkép, mely a tradicionális koreai társadalom értelmiségi rétege, vagyis a szanbik (az erényes tudósok) egy csoportját ábrázolja, amint verseket költenek, és csodálják a természet szépségét. A képen látható, hogy a gát(kalap)-ot és dopho(hosszú kabát)-t viselő szanbik egy írással kapcsolatos találkozón vesznek részt és ott verset szavalanak, illetve írásba mélyednek. A pipát pedig a társasági élet fontos eszközeként is használták.
A paravánt a szobában állítják fel. Használták a szél ellen, valami eltakarására, de dísztárgyként is. A hvádzsodo paraván főleg virágot, vagy madarat ábrázol, és leggyakrabban az ánbángot, a belső szobát díszítette. A bazsarózsa a virágok királya volt, és a gazdagságot és a becsületet szimbolizálta.
Melyet a nők szépítkezéshez használtak. A felső rész belsejében tükör van felszerelve, az alsó részen pedig egy fiók található, ami kozmetikumok és kiegészítők tárolására szolgál. Különlegessége, hogy mivel a földön ülve használják, a tükör hajlásszögét is ehhez megfelelően lehet állítani.
Varráshoz szükséges tárgyakat, mint tűt, cérnát, és gyűszűt tartó doboz, amely különböző anyagokból, mint például papírból, fából, stb. készült. * A szövetanyagon kívül a varráshoz elengedhetetlen tárgyakat, azaz a fonalat, tűt, ollót, kis vas vasalócskát, vonalzót, gyűszűt, és vasat 7 barátnak megszemélyesítve a főszoba(ánbáng) 7 barátjának nevezték.
Általában a szárángbángban vagy ánbángban elhelyezett polc, melyen könyveket, vagy virágvázát tartottak. A nevét onnan kapta, hogy mindössze tartóoszlopokból és a szinteket elválasztó lapokból áll, vagyis mind a négy oldal(szábáng)-ra nyitott. A szábángtákdzsá legfőbb különlegessége alakja, illetve kiváló arányossága az egyenlő szélességnek és hosszúságnak köszönhetően.
Tűztartó edény, melyben a parázsló szenet tartják. Többféleképpen használták, például a szobában ételmelegítésre, vagy vasaláskor a kis vas vasalócska felforrósítására. A közhiedelem szerint a házban lévő tűz megvédi a házat a rossz szellemektől, ezért a nő feladatai közé tartozott az is, hogy odafigyeljen arra, hogy a hvároban sose aludjon ki a parázs.
Culturecontent.com, Koreai Kreatív Tartalom Ügynökség
Hagyományos koreai fejdísz, melynek funkciói közé tartozott az is, hogy a kontyot a helyén tartsa. A dükodzsi(hátsó ékesítő) hajdísz, melyet utólag a binja által rögzített hajba tűztek.
Apdaenggis-el díszített (bal oldalt) és doturak daenggival díszített (jobb oldalt)
A csokduri díszkalap, melyet a menyasszony az esküvőjén hordott. Házasságkötéskor a menyasszony először a dzsogdurit veszi fel, majd díszként a nagyméretű binjába belefűzi a szalagokat, azaz ápdenggit és a dothurákdenggit. Az ápdenggit a nagyméretű binja két oldalán a szabad részre rögzítik, hosszát pedig úgy igazítják, hogy épp a menyasszonyi váll előtt engedjen le. A doturákdenggit hosszan leengedik, ez hátul díszítette a menyasszony haját.
Mivel a hánboknak nincs zsebe, külön tarsolyra volt szükség, amibe a különböző tárgyakat rakták. A tarsoly különleges hímzésével a szerencsétlenség elűzését, és a szerencse bevonzását kívánták. A kerek tarsolyt 'durudzsumani'-nak, a szögleteset 'gvidzsumani'-nak nevezik.
Mivel a hánboknak nincs zsebe, külön tarsolyra volt szükség, amibe a különböző tárgyakat rakták. A tarsoly különleges hímzésével a szerencsétlenség elűzését, és a szerencse bevonzását kívánták. A kerek tarsolyt 'durudzsumani'-nak, a szögleteset 'gvidzsumani'-nak nevezik.
A norige egy női kiegészítő, melyet a dzsagori megkötőszalagjára, vagy a szoknya derékrészére rögzítettek. Sokféle anyagból, mint pédául aranyból, ezüstből, jádekőből, és borostyánkőből, változatos formában készül. Két típusát különböztetjük meg, a 'dándzság norige"-t, amelynek esetében az ékszerről egy szál bojt lóg, és a "számdzság norige"-t, aminél pedig három szál lóg. A tűtartó norige, ahogy neve is mutatja nem csak dísz, hanem használati tárgy is, hiszen a tűk tárolására szolgált.
Megmaradt, sokszínű szövetdarabokból készített kis csomagolószövet, melyet kisebb tárgyak csomagolására használtak. A szállításra vagy tárolásra szánt tárgyakat ezekkel a négyszögletű csomagolószövettel bugyolálják.
Az indu egyfajta vasaló, melyet a tűzön felforrósítottak, majd a ruha szegélyét, sarkait, illetve ráncait egyengették ki vele. Az induphán(vasalócska deszka) vasaláskor a vasalandó tárgyakat alúl tartó szerszám, melyet vattával és utána szövettel takarnak le.
A hogant a fiúgyermekek viselték különböző ünnepségek alkalmával, például Holdújévkor, Dol ünnepség (első születésnap) alkalmával. Megjelenése tigrisre emlékeztet. Abban reménykedtek, hogy a tigris ereje megvédi őket a szerencsétlenségtől és a rossz szellemektől, és így hosszú és egészséges életet fognak élni.
Általában lányok viselték, és többszálú szalagok lógtak le róla. Manapság leginkább a lányok első születésnapját megünneplő Dol ünnepség alkalmával, a szekdongdzsagori(színes felső ruházat)-val, illetve dáhongcsimá(bíborvörös szoknyá)-val együtt viselik.
A férfi hánbog általában dzsagoriból és nadrágból állt, illetve gyakori volt az is, hogy a dzsagorira bedzsá(mellény)-t vettek rá.
A női hánbog általában dzsagoriból és szoknyából állt, illetve gyakori volt az is, hogy a dzsagorira bedzsát vettek rá, vagy különböző díszítőelemekkel, például norigével díszítették.
《Sugyedogwon》 egy része (Yu Suk)
A Dzsoszan korabeli férfiak leginkább az utcán viselték. Hügrip-nek is hívták. Kizárólag a felnőtt férfiak használhatták.
Gyerek bokgeon-nal (Elizabeth Keith)
Kalap, melyet a Dzsoszan korabeli konfucianista tudósok hordtak. Manapság a fiúgyermekek különböző ünnepi alkalmak, illetve a Dol(első születésnap) ünnepség során hordják.
A művészet élvezete (Gim Hong-do) | Koreai Nemzeti Múzeum
Kalap, melyet a konfucianista tanokat tanuló diákok az iskolában(hjánggjoban), vagy a konfuciánus akadémián(szavonban) hordtak. Formájának köszönhetően felvett állapotban természesen leereszkedik a fej hátsó részére.
Férfi galmo-val (Paul Jacoulet)
Kalap, melyet hó vagy eső esetén a gát tetejére húztak. Az alapja hagyományos koreai papírból, hándzsiból készült, erre pedig több réteg szójabab olajat, vagy perilla olajat kentek, így téve vízhatlanná azt. Úgy készült, hogy könnyen össze lehessen csukni, így kényelmes volt a szállítása is.
A dzsobáüi sapka, melyet a nők a hideg ellen hordtak. Formája úgy van kialakítva, hogy az egész arcot körbefogja. A lánygyermekek az első születésnap("dol" ünnepség) alkalmával gyakran hordták a dzsobáüit is a dáhongcsimá(bíborvörös szoknya) mellé.
A námbáüi sapka, melyet nemtől függetlenül télen a hideg ellen hordtak. Felül nyitott, hátul viszont zárt, és belülről vattával vagy szőrmével bélelték. Kívülről kék selyemmel díszítették, illetve medüp(csomózott) díszt lógattak le róla.
Rekeszes zománccal dekorált fejszalag, melynek körtemag alakú dísz része ezüstből készült. Kislányok hordták, akiknek a hajuk még növekedésben volt.
Külső ruházat, melyet a Dzsoszan korabeli értelmiségiek, a szanbik hordtak. Ismertetőjele, hogy a gallérja keményített és az ujja szélessége bő, a ruha hátoldalán pedig egy plusz uszája van.
A férfiak által az utcán viselt ruhadarab. Két oldalán nyílt, így kényelmesebb volt mint a dopho, illetve az ujja is bővebb, ezért széles körben elterjedt.
Külső ruhadarab, melyet nemtől függetlenül az utcán viseltek. A durumági neve a "minden oldalról(duru) zárás(mági)" szóösszetételből ered.
A nők az utcán viselték. Mivel illetlen volt, ha egy nő arcát a családján kívül más férfi látja, a házon kívül magukkal hordták a szgét(fejfedőt), mellyel arcukat takarták el.
Fontos volt, hogy a hánbog viselésekor ahhoz illő cipőt viseljenek. A nők cipője az unhje volt, melyet kosshin(virágos cipő)-nek is neveztek, a férfiak pedig a theszáhjét hordták.
Szöul Gvánghvámun terén lévő Szedzsong király szobra
A hangül egy sajátos írásrendszer, melyet a koreaiak mindmáig használnak. A hángült Szedzsong király találta fel. Az írás az ember testének hangadó szerveit (száj, nyelv, szájüreg, torok), illetve az eget, földet, és emberi alakot szimbolizáló 17 mássalhangzóból és 11 magánhangzóból áll. Szedzsong király az írásrendszert 《Hunmincsangüm》-nek nevezte el, melynek jelentése a népet tanító helyes szó. Feltalálásának elvét, és tudományos hátterét az ezzel azonos nevű kötetben tette közzé.
A Thegüggi Dél-Korea nemzeti lobogója. A fehér háttér közepén a thegük szimbólum, a négy sarokban pedig a gan, gon, gám, és ri négy jelét láthatjuk. A fehér háttér a világosságot, ártatlanságot és a békét, a thegük szimbólum pedig a jin és jang harmóniáját jelenti. A négy sarokban látható ‘gan(乾)’, ‘gon(坤)’, ‘gám(坎)’ és ‘ri(離)’ az eget, földet, vízet és tűzet szimbolizálja.